Blog

Elsősorban ÉN kellek hozzá, saját magam. Nélkülem nem történik semmi a világon. Ha én mozdulatlan vagyok, az életem is azzá válik. Vagyis valamerre egyszer csak el kell indulni! És itt jön a Nagy Kérés: „Merre?” Itt lép be az az állapot, amikor a női és férfi részünk összehangolása szükséges. A bennünk élő férfi célokat tűz ki, terveket készít, konkrét lépéseket. Ő tudja mit akar, de sajna azt is, hogy azt hogyan szeretné elérni. Ez itt a baj! 

Mert a női részünk az befelé figyel. Meditál, s közben a lelkével kapcsolódik össze. Ő a szíve sugallatát várja, és amikor azt megérzi, csak akkor hajlandó elindulni. Itt kezdődik a konfliktus, mert mindkét részünk csak a maga útját akarja járni. Ezt kell valahogy most összefésülni. Hogyan? 

Adott sorrend van. Első mindig a nő! Csak a lelkünk útmutatása lehet valódi célunk, ami összhangban van az Isteni Tervvel. Tehát meditálj, csendesedj el, és befelé figyelj! S ha a csendben benned valami irány megszületik, azt dolgozd ki. Itt kell már a férfi. Ebből az irányból határozz meg célokat, majd azokhoz készíts terveket. De ne mereveket! Mert itt megint a nő jut majd szerephez. A férfi énünk hajlamos mindent jobban tudni, és céljai eléréséért sok mindenen áttiporni. Azt pedig nem lehet! 

A nő megengedő. Ő hagyja, hogy a dolgok egyszerűen megtörténjenek. Szívében dédelgeti álmát, vágyát, tesz feléjük lépéseket, és figyeli a jeleket. Tudja, hogy lelke vezeti őt, és küld neki mindig egy kis jelet, hogy a következő lépés merre lehet. Azokat követi szép csendesen. 

A férfi énünk harsány és követelőző. Azonnal akar eredményeket. A nő inkább okokat kereső, és ha azt látja, nincs semmi változás, akkor ráhangolódik, hogy az mitől lehet. Megint csak befelé figyel, és várja a jelet.  Az pedig előbb utóbb megmutatkozik. Lehet, hogy korrigálni kell kicsit az irányon. Lehet, hogy teljesen el kell engedni, mert a menet közben történt változások már új irányok. Nagyon rugalmasnak kell lenni! 

Sajna a bennünk élő férfi nehezen korrigál. Ragaszkodik mereven eredeti elképzeléséhez. Ám az élet gyakran produkál meglepetéseket. Néha a sors átmenetileg teljesen más irányba vezet, de ha hagyod, és hőbörgés helyett inkább figyeled a jeleket, elfogadod az új helyzetet, akkor egyszer csak, később, majd észreveszed, hogy ez sehogy másként nem is történhetett. 

Időzítések vannak sorsunkban elrejtve, kacifántos csavarok, amik ha olykor értelmetlennek is tűnnek, utólag mindig beigazolódnak. Egyik lépés vezet el a másikhoz, és egyet sem lehet az úton kihagyni, különben borul az egész rendszer. Ezért hát, TÜRELEM!!! Csak figyeld a jeleket, és tervezd át néha az életedet! Ha gyakran kell, hát gyakran. Legalább tanulsz rugalmasnak lenni. :-) Ha betelt, majd veszel új célfüzetet, és nyitsz életedben egy új fejezetet. 

Én pár hónap alatt a harmadik füzetemet írom tele éppen, hangos „A francba!” kiáltással eldobva az előzőket. Egymást érik a kanyarok életemben, lassan agyamra mennek a mindig megjelenő új irányok, de kitartok. :-) Gyönyörűen megterveztem a tavaszt, időben, majd mire ide értem, döbbenettel látom, hogy kuka az összes tervem, mert a semmiből egy új irány érkezik éppen. Szó se róla, ez se rossz, sőt, ha jobban belegondolok, logikusan illeszkedik bele az eredeti tervbe, mert ezt közbeiktatva valószínűleg sokkal magasabb szinten tud majd a régi cél megvalósulni. Ami nem mindegy… Szóval jó az, ha hagyjuk magunkat bentről vezetni! :-) 

Ez most nagyon aktuális mindenki életében, mert az Ég számtalan csűrcsavarral teremt. Ne ess kétségbe! Légy rugalmas és áramló, s ha új irány érkezik, dolgozz ki rá új célokat, terveket. Aztán az is meglehet, hogy a végén, az eredeti Nagy Célodhoz majd pont ez vezet! Utólag meglátod… Kitartást kívánok!