Blog

Letelt az idő, amit megfogadtál magadnak, hogy mindent másként csinálsz majd, ha… Mindig van egy „ha…”. Állandóan fogadalmakat teszünk, amiket feltételekhez kötünk, aztán úgy belegabalyodunk a feltételrendszerünk hálójába, hogy onnan lassan már Isten sem szabadít ki. Mindig el akarunk érni valamit, kitűzünk célokat, azokhoz határidőket rendelünk, aztán teperünk. És van, hogy menet közben a határidő olyan nyomás alá tesz minket, hogy a cél már az lesz, hogy azt tartani tudjuk. Ekkor válunk görcsössé és feszültté. Nem vagyok híve a határidőknek! 

Pedig valamikor az voltam, nagyon is! Évekre előre tudtam, mit akarok elérni, mikorra, és hogyan. Hatalmas céljaim voltak, s mivel energiám rengeteg, mentem is feléjük buldózer módra. Aztán lassan leszoktam róla, mert az eredmény mi lett? A céljaimból nem sokat értem el, viszont halálra fárasztottam magam, és kiégtem. 

Amikor eladtam a Budapesti lakásomat, éjjel nappal ingatlant kerestem a vonzáskörzetében, mert a célom az volt, hogy ott veszek helyette egy házat. Ez tartott 2,5 évig, ami alatt kb hajléktalan módra hol itt, hol ott húztam meg magam. Minden cuccom egy raktárban volt, én meg barátoknál, rokonoknál csöveztem egy minimál felszereléssel, ami az élethez feltétlen kell. Olyan ház persze sehol, amit elképzeltem, de mivel soha nem alkuszom meg, és ragaszkodom az elképzelésemhez, inkább nem vettem semmit sem. A pénzem drámaian fogyott, az ingatlan árak meg drasztikusan mentek fel. Akkor adtam fel, amikor a határra elértem, hogy még épp hogy tudok venni valamit a maradékból. 

Ám addigra hulla fáradt lettem, csalódott, kiégett, és mindenből elegem lett. Úgy döntöttem, hagyom a fenébe az egészet, és lemegyek nyárra a Balatonra, írok egy könyvet. Keszthely mellett kötöttem ki, nem csináltam semmit, csak végre élveztem az életet, és írtam boldogan a művemet. Aztán séta közben megláttam egy eladó házat, beleszerettem, és gondolkodás nélkül megvettem. Azóta itt élek Gyenesdiáson, és imádom! Életem legjobb döntését hoztam! Szerelmes vagyok a tájba, a Balatonba, lett sok barátom, és úgy élek, amire mindig is vágytam. 

És miért mesélem el mindezt? A célok miatt hoztam a saját példámat. Volt célom? Igen. Tűztem ki magamnak határidőt? Igen. Tudtam, hogy érjem el? Igen. Elértem? Nem. És ez a lényeg! Év eleje lévén, aki él és mozog, mind célkitűzés tréningeket tart, és arra biztat, legyen konkrét célod, terved, határidőd, aztán lódulj meg. Rohanj, teperj, képezd magad közben, és lesd az órát, tartsd a szintidődet, hogy biztosan oda érj majd! Egyet nem vesznek csak figyelembe: ez mind a férfi elme! Jelen korunkban viszont paradigma váltás van, aminek lényege a női üzemmódra való átállás, a racionális elme helyett. 

Hogy néz ez ki? Nem agyból tervezel, hanem befelé figyelsz, a szívedre. Az intuíciódra hallgatsz csak, akkor is, ha az logikátlan. Nem tűzöl ki határidőket, mert azzal megakasztod a természetes áramlást, és nem hagyod, hogy Isten vezessen. Lejárt az ideje az agyból, és erőből nyomjuk típusú életnek. De! Nem eshetsz át a ló túloldalára sem! Ha mindent elengedsz, könnyen sodródóvá válhatsz, akit hullámok dobálnak, és nem jut semmire. Most kell megtanulnunk a női és férfi részünket harmóniába hozni, hogy közösen tudjanak döntéseket hozni. 

Vagyis: Lehetnek távoli céljaid, elképzelésed az életről, amire vágysz. Bátran fogalmazd meg! Ám ne bontsd le lépésekre, és ne tervezd meg a hozzá vezető utat, mert az már elme dominancia. A „Hogyan?”-t adjuk át a lelkünknek, a női felünknek, hogy megtalálhassa számunkra az optimális verziót. Isten kreativitása végtelen, meglehet, hogy döbbenetes módokon fog eljuttatni oda, ahová vágysz. Ha hagyod! Mert itt jön közbe a nagy bibi, hogy az elme nem akar engedni. Mindent ő akar megoldani, uralni, kontrollálni. Az elme az egó eszköze, ami a múltból táplálkozik. Kizárt, hogy jó jövő felé vezessen! 

Ha át tudod adni az irányítást a női oldaladnak, az intuíciódnak, a szívednek, és hagyod, hogy úgy, és oda vezessen, amit ő érez jónak, nyert ügyed van! Álmodd meg a távoli célodat, a vágyott életedet, aztán az egészet add át a lelkednek megvalósításra, nagy hittel, és bizalommal! Igaz, hogy nem tudatosan, de ezt csináltam pár éve, amikor feladva a görcsös akarásomat, elengedtem az ingatlan keresést, és a pihenést választva a Balcsira jöttem. Kikapcsoltam az agyamat, és csak tettem a dolgomat. Töltődtem és írtam végre. Azonnal meglett a házam, csak persze egészen máshol, mint azt terveztem. Eredmény? Itt jöttem rá arra, hogy én erre az életre vágyom! Szerelmes vagyok a Balatonba, az egész környékbe, és bottal sem tudnának már kiverni innen. Minden megváltozott bennem, mióta itt élek, megtaláltam az igazi önmagam, amit Pesten hiába kerestem. 

Jól tettem, hogy hallgattam az intuíciómra, és habozás nélkül vettem itt házat, majd letelepedtem? Nagyon jól! Ide találtam volna, ha a célomat követem? Soha. A dolgok mindig akkor fordulnak át, ha elengeded őket. Ha feladod, és hagyod, hogy helyetted Isten rendezze. Ne akard! Azzal csak akadályozod. Sokunknak van most átfordulóban az élete. Akivel csak beszélek, mind újjászületési folyamatban van, ám kissé megakadva a szülőcsatornában. Nem tudunk kibújni. Emiatt! Akkor tud bennünk az Új Ember megszületni, ha átadjuk magunkat: „Legyen meg Uram a te akaratod!” Hit kell hozzá, és bizalom, de nagyon!

Ezt kívánom neked sok szeretettel!