Blog

„Leesett a fáról, és nagyot koppant. Nem gurult messzire. Nem tehette, valami a fához kötötte. Ezen meghökkent! Küzdött, erőlködött, de nem ment. Csak picikét távolodhatott el tőle, hiába vágyott messzebbre. Pedig a távolságról álmodott! Szabadságról, szárnyalásról, kitárt karokról. És e helyett? Ott csücsült a fa mellett, és búsan merengett. 

Ő egy alma. Jófajta, dundi, fényes, nap érlelte, ízletes. Sokat dolgozott magán, míg ilyen lett! Már-már megelégedett. Készült a Nagy Ugrásra, a távozásra, hogy magát a fáról leszakítsa, és útra keljen. A Szélre várt, hogy őt elindítsa. Tudta, tanulta, a változásokat mindig a Szél hozza! És megjött! Hatalmas vihar kerekedett, a fán a sok alma csak úgy repkedett. Himbálózott ő is nagyokat, aztán egy reccsenés, egy jajj, és a földre esett. 

Reggel lett, mire magához tért, és körülnézett. Gondolta, már messze lehet, a Szél elvitte szépséges tájakra, és valami jó helyen ledobta. Pislantott jobbra-balra, aztán a hideg futott át rajta. Ott ült a fa mellett! Nézte, és nem értette. Ez hogy lehet? Miért nem jutott messzebbre? Annyira igyekezett! Akkora lendületet vett! Olyan szépen ráfeküdt a Szél hátára, és bízott benne, hogy az imáit meghallgatja. De nem!
– Miért? –jajdult fel, és felsandított a fára. – Miért nem engedsz el? – könyörgött magában. 

Nézte szépen, és imádkozott. Aztán nézte egyre növő dühvel, és káromkodott. Aztán sírt, jajveszékelt. Mintha egy mágnes lenne közte és a fa között. Eddig távolodhatott! – Azért sem! Nem! Soha! – mormogta könnyezve. – Nem adom fel, ha addig élek is! Ha ezer évig ülök még alattad, akkor is megnövesztem a szárnyaim! Muszáj mennem, sok mindent felfedeznem, adj erőt hozzá, ó Istenem! 

Telt múlt az idő, az alma ült rendületlen a fa alatt, és gyalázta magában a magasságosat. Már nem hitt Istenben. Rég volt az… Hite semmi, reménye elveszett. Fonnyadni kezdett. Kukacok költöztek bele, és vele táplálkoztak. Elengedte magát, át az enyészetnek. – Hát ennyi volt egy alma sorsa? Neki csak ennyi rendeltetett? Szemeit lassan becsukta, és lelke távolodni kezdett. Nem repült messzire. A Fényben a nagy fa állt előtte. Karjait tárta szét éppen, és mosolyogva nézte. – Vártalak! 

S az alma, mintha csak álmában lenne, beleszállt a fa ölébe. Puhán elnyújtózott benne, ringatást érzett, és könny gyűlt a szemében. – Milyen jó itt végre!” 

Kedves Alma Testvérem! Egy fán lógunk mindannyian, s gyűjtjük az erőt éppen a Szél érkeztére. Ideje lassan a repülésnek! Hizlald fel magad, legyél szép kerek, és fényes, hogy ha a vihar majd elejt téged, messzire gurulhass. Az lesz a helyed, távolabb nagyon nem juthatsz. A fa – míg élsz – fogva tart. Aurájában benne maradsz. Ez a család energetika! 

Sodorjon bárhová az élet, nem számít a kilométer. Légy bárhol is a Földön, a fa elér téged. Mélyek a gyökerei nagyon, mindent átszőnek. Van köztetek hatalmas múlt, megannyi előző élet. S ezen a bolygón a Karma az úr! Fogadd hát el saját választásod, te döntöttél úgy, hogy ez lesz a családod! Megtervezted alaposan sorsodat, nem most, még pici mag korodban. S mire eljutottál az alma állapotba, már csak eljátszod a szerepet, mit magadra osztott a kezed. 

Hidd el, pont rájuk van szükséged! Van egy mondás, amit nagyon szeretek. „Ha azt hiszed, hogy már szinte meg vagy világosodva, egy kicsit az édesanyádhoz menj vissza! Aztán majd meglátod…” :-)  Küzdhetsz, de hiába. Nagyon erős a család energetika! Széttéphetetlen szálak kötnek össze benneteket, és a fa messzire sohasem enged! 

Amivel javíthatod a helyzeted, az a béke. Ha magadban eljutsz oda, hogy elfogadod őket. Ha nem menekülsz, nem állsz ellen, nincs benned gyűlölet, sem félelem. Ha megadod magad az érzésnek, hogy ez a fa szült téged! Benne van sorsod és minden reményed. Egy úton haladtok. Ám az utat magad választhatod! Minél fényesebb alma lesz belőled, annál jobban nő az esélyed, hogy irányod megleled. Csak ne feledd! Ők jönnek majd mind veled! Ha erődet felleled, és megéled, lesz kitartásod az Úthoz. Sokakat kell cipelned. Ők a gyökerek. 

S minél erősebb vagy, annál több gyökérből szabadítod ki magad. Az úton lassan haladsz. Ők fékeznek. De ha kitartasz, eljön majd egyszer a nap, amikor neked más virrad. Amikor lelked a gyökerekből kiszakad, és végre száll messzire. Akkor majd haza juthatsz! Erre készítsd mindig magad! 

Ha sorsod gyökérzetében bolyongsz, és nem látsz épp kiutat, tartok egyéni konzultációkat. Telefonon, Skype-on, Keszthely környékén élőben. Örömmel segítek! A család energia rendszerébe már jól beleástam magam. :-) 

Készülj a Szélre!