Blog

Ha valamit szeretnél megszerezni, megkapni, ahhoz először el kell valamit engedni. Az újnak helyet kell csinálni. Magunkban is, az életünkben is. Minél nagyobb dologra vágysz, annál nagyobb dolgot kell hozzá először elengedni.

Legtöbben megfordítják ezt a sorrendet, és csak a teremtésre figyelnek. Abba tolják a nagy energiát, hogy álmaik tárgyait megkapják. Terveznek, számolnak, mi kell ahhoz, hogy elérjék a célt. Ám az elengedés nélkül ez olyan, mintha egy tele tányér leves tetejére szeretnéd felhalmozni a vágyottakat. Ahogy ráteszel valamit, ki fog folyni a leves java, vagyis nyersz, de veszítesz is egyszerre.

A dolgok megtartásának művészete van! Biztosan átélted már azt, hogy nagyon akartál valamit, el is érted, megszerezted, de egy idő után bizonytalanná vált az a helyzet, majd elveszítetted. Valamit megtartani sokkal nehezebb, mint megkaparintani. Sokszor az egész életünk arról szól, hogy teperünk valami után, nagy nehezen elérjük, majd eltelik némi idő, és valamiért elveszítjük. Ezt nem értjük, de mivel fontos nekünk az a dolog, hát újra nekiveselkedünk. Ezt képesek vagyunk sokszor eljátszani egymás után, de a folyamat meglehetősen csökkenti erőnket.

A titok az elengedésben rejlik. Legelőször a makacs akaratunkat fontos elengedni. Körömszakadtáig tudunk dolgokhoz ragaszkodni, annyira vágyunk rájuk, hogy értük mindent meg tudnánk tenni. Az egó nagy gyűjtögető, felhalmozó, imád a tárgyakban tobzódni. A lélek viszont mindent egyszerűsítene. Kevesebb holmi, nagyobb belső értékek. Utadon akkor tudsz jól és messzire haladni, ha nem kell magaddal sok mindent cipelni. Ha költözéskor nem kamiont kell hívni.

Megtartani valójában azokat tudod csak jól, amire a lelked szerint van szükséged. Ha valami inogni kezd életedben, és apránként kezd köddé válni, valószínűleg attól ideje van tovább állni. Az energiát ilyenkor ne a megmentésébe tedd bele, hanem nézd meg, miért jó neked, ha azt most elengeded. A lapokat mindig a lelked osztja. Amikor elvesz tőled valamit, az egyet jelent: újat akar helyette adni. Teremts hát helyet mindig az újnak, tanulj meg bármit jó szívvel elengedni!